Phoenix éneke

Félve dugom ki csőröm a hamuból. Lassan előbújok.

Rácsodálkozom a Világra. Megszülettem! Újra élek, vagyok!

Tűzpiros farktollaim megrebbennek, felszállok az Égbe.

Élvezem a repülést, ellazít a szabadság érzése.

Letekintek a Földre, látom a sok fájdalmat, szomorúságot.

Könnyeim megerednek, de én velük gyógyítok.

Megint érzem, újra jön őszöm, eltompulnak színeim.

Elhamvadok ismét, de tudom, újjászületek megint.

Vár az örök körforgás: Élet-Halál-Élet.

Mindig voltam, vagyok. És azt is tudom: Leszek!

De ha megszűnik létezni a Szeretet, az érző Szív és a Lélek,

Legbelül mélyen érzem, tudom: Akkor elhamvadok végleg.

Szerelmes versek:

Karácsony. Szent Este. A Család ünnepe. És akinek nincs? Az tűnjön el örökre? Szeretetben élek, Szeretetet adok. Legyen ez a nap Csak a Te napod!

A Szent este gyönyörű. Együtt a család. Csak én vagyok egyedül, de gondolok Rád. Remélem Te boldog vagy! Kívánom, legyen mindig így, Bármi történt eddig, a szeretet ünnepe a megbocsátásé mindig.

Angyal vagy, vagy ördög? Vagy mindkettő egyben? Nem számít, hisz Karácsony van. Nekem ez jutott életemben. Legyél boldog, vidám, Mosolyogj Kedves, Szerető szívem soha Nem felejthet!

Egyéb versek:

Azt hittem, ha jó vagyok és segítek Köszönettel veszik a rászoruló emberek. De tévedtem. Mert nemhogy megköszönik, Csak bántanak. Már tudom: ez a jó nekik.

Jól esik, ha bánthatnak, tudják nem viszonzom, Mert úgy élek, hogy jó legyek. Ez a bánatom. Könnyebb lenne, ha gonosz tudnék lenni, De megtagadnék mindent, miért érdemes élni.

Nem értem az okot.

Nem értem a döntést.

Nem értem a kételkedést.

Már a szót sem értem: Miért?

Vers poénból:

Óh csodás fájdalom! Hiányzol oly’ nagyon!

El is vágom kezem, bár vérezni fog tudom.

De jobb, mint a mentális angyalom!

Üss még üss! Oly’ jól esik ha fáj!

Rájöttem. A mazohizmus KIRÁLY!!!

:)))))))